Sziasztok!

Már egyszer azt a döntést, hoztam, hogy szüneteltetem az oldalt, s később újra működtettem, most viszont azt hiszem eljött az idő, hogy kimondjam itt a vége!

Jelenleg nincs időm erre, noha ötlet lenne, de kedv, energia híján vagyok, s nem tudom mit szóltok magához ehhez a történethez, hisz nem kaptam visszajelzést. ( bár volt az elején pár komment, de azóta nem kaptam)

Így most az oldal bezár!

Ez annyit jelent, hogy friss nem érkezik, de ez a 4 fejezet fent marad és az oldal elérhető lesz, hogy ha valaki ide téved elolvashassa ha kedve van!

UI: Még megeshet, hogy a történet valamikor folytatódik, akit esetleg érdekel jelezze, akkor megeshet, hogy változtatok a döntésen.

4. fejezet

Sziasztok! 

Amint ígértem itt a folytatás. Elnézést még egyszer a hosszas várakoztatásért, remélem ezzel a résszel kiengesztellek benneteket!

Kíváncsian várom mit szóltok a fejezethez. :)
Kiettem a véleményeket is, így lehet két lehetőségre kattintani. Az egyik a tetszik, a másik a nem tetszik. 

Jó szórakozást hozzá!

Mindannyian kíváncsian vártuk a tervét.
- Követnünk kellene. Sam Jess-el rátok bízom. Mi addig alaposabban utánanézünk Joe Scottnak. És megnézzük, Eric mit tudod meg az áldozatról.
- Rendben. – mondta Sam.

Ezzel mindannyian elindultunk a feladatunkra.
Nekem semmi bajom sincs Sammel, de most valahogy mégis szívesebben végeztem volna ezt a munkát mással. Ugyanis volt egy olyan érzésem, hogy a kíváncsiságát nem fogja tudni megfékezni és kérdezősködik majd. Nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy azokról a régi dolgokról beszéljek, de nem is beszélnék. Ezt nem mondom el senkinek, és már nem is akarok velük foglalkozni. Ahogy Callennek is mondtam, a múlt az elmúlt, nem kell vele foglalkozni.
Neki is láttunk feladatunk elvégésének. A lehető legnagyobb óvatossággal és minden tudásunkat bevetve voltunk Joe Scott nyomában.
Miután otthagyott minket egy kávézó felé igyekezett. Mikor megérkezett megállt, és be is ment oda. Mi leparkoltunk egy kicsit távolabb. Láttuk, hogy leült az egyik asztalhoz. Mintha csak várna valakit. Közben megkapta a kávéját és az óráját kezdte nézegetni.
- Valakit vár. – jegyeztem meg halkan.
- Csak az a kérdés kit. - mondta Sam.
Szótlanul ültünk ott néhány percig. Csak néztük a várakozó Joe Scottot.
- Kérdezhetek valamit? – kezdte mondandóját Sam.
Volt egy halvány sejtésem, hogy mit akar ebből kihozni.
- Hallgatlak.
- Honnan ismeritek egymást Callennel?
- Ez nem fontos. – mondtam határozottan.  Kérdezd őt.
- Persze ő semmit sem mond. És te ezt pontosan tudod. Nem értelek titeket.

- Miért?
- Ő a társam és nem mond semmit, és benned is megbízok és eddig úgy gondoltam, hogy ez kölcsönös, de te se mondasz semmit.
- Figyelj Sam. – s néztem rá határozottan. – Erről nem akarok senkinek se beszélni. Én már egyszer lezártam. Kérdezd Callent. Én biztos nem beszélek róla.
- Rendben.
Láthatta rajtam, hogy úgysem fogok semmit sem mondani.
Közben Joe Scott egyre idegesebbnek tűnt.
- Nézd csak. – mondta Sam nekem
Egyre többször nézegetette a karóráját. Elővette a telefonját a zsebéből és úgy tűnt telefonálni fog. De mégsem tette. Lerakta az asztalra a készüléket.
- Elég idegesnek tűnik. – jegyeztem meg.
- Igen. Valami nem úgy történik, mint ahogy eltervezte.
Néhány perc után, megint felemelte a készüléket az asztalról. Megint eljátszotta ugyanazt a folyamatot, mint az előbb. Egyre idegesebbnek nézett ki. Majd megint a karóráját nézte. Végül harmadjára is elővette mobilját, most azonban telefonált is. Lehetett látni, hogy beszél. Rövidre fogta a mondandóját.
Majd rendelt még valamit, amit hamar ki is hoztak neki.
Egyszer csak megjelent egy sötétített ablakú terepjáró. Kiszállt belőle egy férfi.
- Nézd csak Sam, elég fura az az alak.
- Nekem is feltűnt.
Ez a férfi a kávézóba ment. Az asztalnál ülő Joe Scott felé vette az irányt, majd mikor odaért leült hozzá.
- Rá várt.
Nem láttam tisztán az illető arcát, Joe Scottot viszont tökéletesen. Elég ideges volt még mindig. Gesztusaiból azt lehetett leszűrni, hogy eléggé hevesen reagál valamire. A másik alak viszont nagyon nyugodt volt. Egyik pillanatban Joe Scott készült felállni az asztaltól, de a másik férfi mondhatott neki valamit, mert visszaült.
- Nekem valami nem tetszik. – mondta Sam.
- Nekem sem. Jó lenne tudni, ki az a férfi és miről beszélgetnek.
- Nem éppen úgy nézem, mintha egy informátor lenne.
- Nekem se annak tűnik éppenséggel.
Mi persze figyeltük őket továbbra is.
A helyzet azonban változatlan volt.
Egyik pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Johnson. – szólaltam meg.
- G. vagyok. Van valami?
- Éppenséggel van. Joe Scott egy kávézóba jött, ahol elég idegesen várt valakire. Nemrég érkezett meg az a valaki. Eléggé idegesnek tűnik Mr. Scott még mindig.
- Hogy néz ki a férfi:
- Magas, körülbelül 190 centi, eléggé izmosnak néz ki, olyan, mint aki valamilyen kiképzésben részesült. Világos barna, rövid haja van. Többet nem tudok. Sajnos az arcát nem nagyon látom, és mikor kiszállt a kocsiból akkor sem lehetett igazán, mert napszemüvegben volt. Ha tudunk valamit, értesítünk.
- Rendben.
Majd bontottuk is a vonalat.
Még mindig nem láttuk tökéletesen a férfi arcát. Azonban az egyik pillanatban elfordította a fejét és számunkra is ismertté vált személyazonossága. Nem valószínű, hogy Samnek ismerős lett volna a férfi, de nekem annál inkább az volt. Nem hittem a szememnek. Nem voltam biztos abban. amit láttam, de az előbbi arc engem is idegessé tett.  Ez egy kicsit meglátszott rajtam.
- Talán ismered?
- Nem, vagyok benne biztos. Még egyszer látnom kell az arcát.
S kívánságom hamar teljesült. Most már biztos voltam abban, amit láttam. Semmi kétség. Ő az. De mit akar ő Joe Scotttól?
- Mi az Jess? – kérdezte erőteljesebben Sam.
- Csak nem hiszem el, amit látok. Azonnal szólnom kell Callennek.
Elővettem gyorsan a telefonom és azonnal tárcsáztam. A kapcsolást jelző hang megszólalt.
- Ki ő? – kérdezte közben Sam, de én nem válaszoltam neki. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél hamarabb elmondjam ezt Callenek és a telefoncsöngésre koncentráltam.
Egy csöngés semmi, majd a másodikra felvette.
- Tudom kire várt Joe Scott.
- Kire?
- Michael.
- Milyen Michael? – kérdezett vissza.
- Michael Wood.
- Az a … - félbeszakítottam.
- Igen ő az, teljesen biztos vagyok benne.

…

Sziasztok!

Nagyon régen tettem fel friss részt. Igazából ennek több oka is van. Egyrészt nem csak ez az egy oldalam van, hanem van egy másik is, amivel bevallom jóval többet foglalkozok. Most azonban arra is kevés időm van.
De most ismételten nekileselkedek ennek a történetnek és folytatom majd. Örülök, hogy ez a történet is megtetszett pár embernek! Miattuk is folytatom.
Hamarosan érkezik a folytatás!
Remélem lesz még aki elolvassa!
Addig is legyetek jók és nemsokára jelentkezek!
Puszi
Zsömi

3. fejezet

Sziasztok!

Ezen az oldalon már rég nem hoztam frisset, de most pótolom a hiányosságom. Emellett készültem egy kis stílusfelfrissítéssel is. Remélem tetszeni fog nektek, mind az oldal új kinézete, mind pedig az új fejezet is. Emellett persze remélem minél többen olvassátok majd el, és kapok véleményt is. Jó szórakozást!

 A támadás során Sam kapott egy golyót. De szerencsére nem súlyos sérülést szenvedett, csupán a karját súrolta a golyó.
- Megvagy Sam? – kérdezte Callen miközben feltápászkodott a földről.
- Megvagyok, igaz a karom eltalálta egy golyó, de megvagyok. Te? – érdeklődött ő is a társa felől.
- Nekem nincs semmi bajom. – majd értetlenül elkezdett körbenézni Callen.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Sam.
- Nem tudom.
Felálltak mind a ketten és csak pusztítást láttak maguk körül. Nem volt elég, hogy megtámadták őket, a lakásban található berendezési tárgyakat is szétlőtték és a házat úgy hagyták ott, mintha egy földrengés pusztított volna.
- Biztos, olyan információk birtokában volt, ami sokat érhet.
- Egyet értek G. Vajon el is vittek valamit?
- Nem tudom. Még meg sem tudtunk nézni minden helyiséget, megeshet, hogy elvitek valamit, amiről még mi sem tudunk.
- Menjünk vissza. Egyetlen esélyünk Joe Scott.
Ezzel elindultak vissza. Mi már bent voltunk mikor ők megérkeztek. Elég csapzottak voltak és észrevettük, hogy Sam keze le van kötözve, de nem csak emígy-amúgy profin el lett ellátva a sérülése.
- Mi történt önökkel Callen ügynök? – érdeklődött azonnal Hetty.
 - Történt egy kis incidens. – válaszolt Sam.
- Na de mégis miféle incidens Hanna ügynök?
- Az áldozat házában voltunk, amikor fegyveresek rajtunk ütöttek és én kaptam egy golyót.
Már mi is közelebb értünk.
- De mindenki nyugodjon meg, jól vagyok! – szögezte le Sam.
- És elvittek valamit? – érdeklődtem.
- Még mi sem tudjuk. – válaszolt Callen.
- Szerintem utaztak valamire, ami fontos lehet, sőt szerintem elvittek valamit. – nyilvánította ezt ki Kensi.
- Egyet értek egyébként nem kockáztattak volna. – szóltam hozzá.
- Már csak azt kell megtudnunk, hogy mégis mit. – szólt Callen.
Megcsörrent a telefonja:
- Itt Callen.
- Joe Scott.
- Beszélnünk kell, minél hamarabb.
- Rendben, de csak biztonságos helyen.
- Akkor jöjjön a mólóhoz. Ott várom majd.
- Rendben, egy óra múlva ott leszek. – majd bontotta is a vonalat.
- Joe Scott volt. Egy óra múlva találkozunk a búvóhelyen. – adta nekünk is a tudtunkra Callen.
Megbeszéltük, hogy mind a négyen megyünk, mármint Kensi, Sam, Callen és én is. Több szem többet lát és másképp lát, esetleg olyan dologra is felfigyel, amire a másik nem alapon.
Mi is indultunk, hogy időben ott legyünk. Callen ahogy megígérte, várta Joe Scottot, majd mikor megérkezett, bekísérte a kihallgató szobába. Mi pedig megbeszéltük ki beszél vele.
- Sam, Kensivel menjetek, beszéljetek vele. – mondta Callen.
Ezek szerint mi pedig itt maradunk ketten. Kalkuláltam ki azonnal. Ők el is indultak, mi pedig a monitoron keresztül néztük az eseményeket.

Mindeközben Sam és Kensi azon fáradoztak, hogy minél több információt kiszedjenek Joe Scott-ból.
- Tudnunk kell mindent! – jelentette ki Sam egyszerűen. – Ma ugyanis megtámadtak minket, és bizonyára valami olyan miatt, ami Jonathan Holt birtokában volt.
- Én sem tudom. – válaszolt a férfi.
- Mi az, hogy nem tudja? Magának volt az informátora!
- Igen valóban az én informátorom volt, de már rég nem találkoztunk.
- Mégis mikor találkoztak utoljára?
- Három hete. Három héttel ezelőtt keresett fel és adott át információkat egy olyan üggyel kapcsolatosan, amelyről nem adhatok ki információt.
- Miért milyen ügy?
- Az ügy már lassan a lezárásnál tart. Csak annyit árulhatok el, hogy egy afgán szervezet fejét kapják el. A támadás ellene a napokban lesz.
- És nem kereste fel azóta Mr. Holt? – kérdezte Kensi egy fokkal nyugodtabb vérmérséklettel.
- De.
- Mikor? – kérdezett azonnal Sam.
- 2 napja hívott, hogy beszélnünk kell.
- És mit mondott mégis?
- Csak annyit mondott, hogy fontos dolog és mihamarabb találkozzunk. De mivel épp a másik ügy lezárásán fáradozunk így kértem tőle egy kis időt. Úgy lett volna, hogy ma találkozunk.
- És mondott még magának valamit?
- Annyit mondott, hogy úgy érzi veszélyben az élete.

 Mi pedig néztük az eseményeket, majd Callen más témára tért.
- Sam kérdezősködött. – jelentette ki.
- És miről? – kérdeztem vissza, de továbbra is a monitort figyeltem.
- Rólad.
- És mégis mit?
- Arra volt kíváncsi, hogy honnan ismerjük egymást. Tőled nem kérdezősködött?
- Nem. – adtam egyszerű választ. – És mit válaszoltál neki?
- Nem mondtam semmit. Azt mondtam, hogy nem árulom el.
- Jól tetted.
Egy kis csend következett és továbbra is a képernyőt figyeltem, majd ismételten megszólaltam.
- Tudod a múlt, az már elmúlt. Ami régebben történt, azzal most nem kell foglalkozzunk. Nem szeretném, ha ismételten előtérbe kerülnének a dolgok. Nagyon fájt, amit akkor tettél, de már elfogadtam. Egy nagy pofon volt nekem az az évekkel ezelőtti esemény, és nagy csalódás volt, nem gondoltam volna, hogy azt teszed.  És nem szeretnék ezzel többet foglalkozni. – az utolsó mondatnál ránéztem, s ezzel csak meg akartam erősíteni, amit utoljára mondtam.
- Értem. – nézett ő is rám, s én láttam rajta, hogy bántotta, amit mondtam, majd ő is a képernyőre szegezte tekintetét.
S én is így tettem végül. Majd figyeltük tovább a kihallgatást.

Miután Sam és Kensi végzett, odajöttek hozzánk.
- Valamit nem árult el. – mondtam.
- Biztos, hogy valamit eltitkolt előttünk. – mondta Sam is.
- Igen, mikor kérdezted, hogy mit mondott eléggé idegesnek tűnt.
- Akkor most mihez kezdjünk? – kérdeztem.
- Van egy tervem. – mondta határozottam Callen.