2. fejezet

A füttyszóra mindannyian elindultunk fel az emeleten. Odaértünk Erichez és épp az igazgató volt bekapcsolva. Ő elmesélte az új ügyünk legfontosabb tudnivalóit. Mindig mikor beszélt hozzánk, szó szerint póker arccal beszélt nekünk. Sosem tudtunk leolvasni egyetlen érzelmet sem az arcáról. Emellett mindig is határozottan beszélt nekünk. Az új ügyünkről még nem sok mindent tudunk. Egy Irakban szolgáló katonát gyilkoltak meg aki fontos kapcsolatokat ápolt és bizalmas információk birtokában volt, amelyekkel nagy előrelépést tehetnénk, hogy a terroristacsoportokat megfékezzük. A férfit lelőtték, de előtte még hagyott egy üzenetet, amiben azt írja, hogy veszélyben az élete.
- Az információt szerintem át akarta adni, s emiatt történt ez. – fejtettem ki gondolatomat.
- Én is így gondolom. - szólalt meg Kensi
- Ne szaladjunk így előre! – szólalt meg Callen – Még nem tudhatunk semmit se biztosan. Van még valami információ? – szólt az igazgatóhoz.
- Más nincs. Az aktát küldöm Eric.
- Rendben.
Csak ennyi volt, majd jelezte a szokásos kézmozdulattal, hogy a beszélgetést megszakítja.
 Akkor nézzük az aktát Eric. – szólt Callen
Eric pedig azonnal megnyitotta. Felhozta a képernyőre az áldozat képét és elkezdte mondandóját.
- Az itt látható férfi Jonathan Holt. Irakban szolgált, s ugyanakkor feladata volt a beépülés és az információszerzés. Azt még nem tudjuk milyen információk birtokában volt és azt sem, hogy kikről kellett információt szereznie, de itt látható- s közbe mutatott - a saját kézírású levele, amit halála előtt írt, s azt írja benne, hogy figyelik őt és veszélyben az élete. Megpróbál elbújni és átadni az információkat. Itt van az is akit fel akart keresni.

- El kell menjünk a lakására. Hátha találunk valamit. – fejtettem ki ismételten ötletem.
- Mi a címe Eric? – szólalt meg Sam.
- Mindjárt mondom. És igen. Már át is küldtem az adatokat a GPS-be.
- Köszi Eric. – mondta Callen – Akkor mi Sammel elmegyünk a lakására, Jess és  Kensi menjetek és beszéljetek a férfival. Eric te és Dom pedig tudjatok meg mindent a halottunkról.
- Rendben. – hangzott a válasz.
Elindult mindenki, hogy elvégezze a feladatát. Mi Kensi autójával mentünk Sam és Callen pedig Sam autójával indultak a lakásra.
- Úgy érzem ez nem lesz egyszerű ügy.
- Szerintem se. – válaszolt Kensi
- Szerinted, nem vagyok itt fölösleges?
- Ezt most miért kérdezed?- érdeklődött Kensi
- Tudod most, hogy Callen visszatért, úgy érzem egyszer-kétszer mintha csak púp lennék itt. Nem is tudom. Tudod már beszéltem Hetty-vel is de ő azt mondta én már ide tartozok, de ezt érzem.
- Akkor most én is őszinte leszek veled. Én is így voltam ezzel. Tudod én voltam itt egyedül nő és olyan érzésem volt, hogy nem mernek rám bízni néha dolgokat mert én nő vagyok és így úgy éreztem mintha csak fölösleg lennék, hisz nem vettem részt mindig az akciókba. De aztán rájöttek, hogy nincs különbség köztünk és aztán lassan elmúlt ez az érzésem. De hidd el nem vagy púp itt.
- Köszi, ja és kérlek ez maradjon kettőnk között.

- Én is ezt akartam kérni, tudod én nem mondtam senkinek ezt el csak Nate-nek. Amúgy neki már mondtad?
- Még nem meséltem el neki ezeket az érzéseimet.
- Amúgy kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ha jól figyeltem meg akkor te már ismered Callent?
- Miből gondolod?
- Hát először is abból, amikor megérkezett olyan furcsa arcot vágtál és ő se különbet mikor meglátott, aztán  pedig nem is kellett egymásnak bemutatni titeket rögtön úgy köszöntél neki, mint aki ezer éve ismeri.
- Kensi! Micsoda megfigyelő vagy! – mosolyodtam el- És válaszolva a kérdésedre igen ismerem őt, sőt mit is mondjak szerintem régebb óta mint te. - mosolyodtam el ismételten- De nem szeretném ha megharagudnál, de inkább erről nem beszélnék. Csak annyit mondanék rég volt. Sőt kérlek ez is maradjon köztünk.

- Rendben.
- Köszönöm.

Meg is érkeztünk. Ez az illető, egy nagyon fontos ember a hírszerzésnél. A neve Joe Scott. Mi felkerestük, és ő nem volt hajlandó nekünk itt bármiféle információt is elárulni.
- Üdvözlöm. Én Johnson ügynök vagyok ő pedig Blye ügynök. Az NCIS-től vagyunk. Szeretnénk önnel beszélni.
- Ez nem valósulhat meg.
- Pedig mindenképpen beszélnünk kell! – váltott hangnemet Kensi. – Úgy látom nem érzékeli a hangsúlyt.
- Fontos dologról lenne szó.
- Ez nem lehetséges.
- Csak egy nevet mondanék: Jonathan Holt.
- Mi történt vele?
- Meggyilkolták. – válaszoltam.
- Szóval akkor beszélne velünk? -Tette fel Kensi a kérdést.
- Igen, de nem itt és nem most. Megkeresem önöket, ne féljenek lesznek információim a kilétükről. Majd jelentkezek, de még ma.- s ezután elment.
- Remek! Nem tudunk semmit!
- Egyet értek, de nem tudunk semmit se tenni ellene, s ezt te is tudod! Felhívom Callent, elmondom neki mi történt.
- Jó.

Mindeközben Callen és Sam Jonathan Holt lakására indultak. Sam nem bírta ki anélkül, hogy megtudakoljon egy-két dolgot.
- Nos G. azt hiszem tartozol valamivel.
- Mire gondolsz Sam?
- Áruld el honnan ismered Jess-t?
- Jaj, már megint ezzel jössz? Miért fontos ezt tudnod?
- Jaj G. tudod csak érdekel a dolog, egyébként is rád férne ha lenne már valakid!
- Tudod, mi a szabályom?
- Igen. De biztos, hogy ő …
- Mi biztos Sam? Kérlek hagyd már! Erről úgysem fogok beszélni. Egyébként is te mindent elmondasz nekem?
- Jó G. majd elmondod ha elakarod! – mondta egy kicsit durcásan Sam.- Itt vagyunk.
- Akkor induljunk is.
- Te ingatlanügynök leszel és nekem fogod a házat megmutatni. – s közbe elindultak a házhoz.
- Rendben legyen így.
- Most meg mi a bajod Sam?
- G. mi társak vagyunk nem?
- De.
- Úgy gondolom megbízhatsz bennem, miért nem beszélsz róla?
- Ezt ne forszírozzuk.
-Jó. – már ott álltak a bejárati ajtó előtt. - Akkor háromra bemegyünk.
- 1…2…3! – s behatoltak, majd elővették a fekete kesztyűket, s megkezdték a ház átvizsgálását. Egy átlagos lakás volt, nem volt semmi extra dolog a berendezésében sem. Sam azonban talált valamit.
- G. itt van egy monogram és egy telefonszám, mai bejegyzéssel a határidőnaplóban.
- Milyen monogram?
- Csak annyi van, hogy J.S.
- Vajon ki lehet?

Erre megcsörrent Callen telefonja. Épp most hívtam őt.
- Itt Callen.
- Jess vagyok. Megtaláltuk a hírszerzéstől azt akit informált az áldozatunk, Joe Scottnak hívják, de nem volt hajlandó most beszélni velünk, még a mai nap folyamán felkeres minket.
- Rendben.
Majd letette a telefont.

- Na mi van?

- Megvan akit informált Jonathan Holt. De nem beszélt, még ma majd felkeres minket.
- Én nem találtam ezen kívül semmit.
- Mit mondtál milyen monogram volt? J. S. ?
- Igen.
- Szerintem a hírszerzésnél akit informált, ugyanis történetesen Joe Scott az illető neve.
Míg ezeket a dolgokat megbeszélték, észre sem vették, hogy idegen alakok mászkálnak arra és egyenesen oda készülnek ahol ők tartózkodnak. Az illetők behatoltak és lövöldözés tört ki.
a támadók sikert értek el, a támadás eredménye ugyanis megsebesülés lett.

1. fejezet

Los Angeles. Igen ez az a hely ahol most tartózkodok. Egyáltalán nem ismeretlen számomra, korábban már éltem itt. Igaz az már pár éve volt és a város képe is megváltozott de azért még nem veszek el itt. Már említettem, hogy itt vagyok, de ennek oka is van. Magamtól nem valószínű, hogy visszajöttem volna ide. Az ok azonban egy telefonhívás. Ez pedig Henrietta Lange, vagyis Hetty hívásának köszönhető.

Azóta a hívás óta már eltelt pár hét. Én most az NCIS Los Angeles-i kirendeltségén dolgozok, mint ügynök. A nevem pedig Jessica Johnson. Pár hete meglőttek egy ügynököt én pedig azért vagyok itt, hogy a csapatot segítsem munkámmal és pótoljam a lábadozó ügynököt.
A mai napom is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Beléptem a  munkahelyemre és üdvözöltem a többieket. Ma egy kicsit furcsák voltak. Nem tudom miért van ez, de szerintem idővel eldől. Ahogy haladtam az asztalom felé, összefutottam a főnökömmel:
- Jó reggelt Hetty.
- Magának is Ms. Johnson.

Elindultam, hogy egy kis kávéhoz jussak, ugyanis a kávé nekem a reggeli ébredést jelenti.
- Már megint a koffeinbombát issza Johnson ügynök? Nem kér inkább egy kis teát. Jó forró.
Tudni kell Hetty-ről, hogy igazi tea fanatikus. Rengeteg féle teát ivott már, és él hal a teakülönlegességekért.
- Köszönöm, ezt a lehetőséget kihagynám, maradok a szokásosnál. – s emeltem meg a poharamat a gőzölgő kávéval.

Még nem mindenki érkezett meg a munkába. Érdekes Sam még nem volt ma itt. Pedig ő többnyire időben érkezik, én szoktam utána megérkezni. Csodálkoztam is rajta, de hát vele is megeshet hogy késik. Ha pedig már így Sam-re terelődött a téma, elárulnám, hogy vele volt a legnehezebb „összebarátkozni” , hisz épp az ő társát helyettesítem. De mióta sikerült ezen túllendülni, igazán jóba lettünk. Sok mindent elárult magáról és én is megnyíltam neki, persze nem mindent árultam el magamról. Vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen mondok el és ezeket neki se mondtam el. Na de végre megérkezett ő is. Itt az idő odadörgölhetem az orra alá, hogy: „Késtél! A munkaidő már megkezdődött! Fizulevonás. „ Indultam elé, s közbe észrevettem, hogy a korábbi furcsaság amire felfigyeltem a munkatársaimnál, most fokozódott. Szinte már izgatottság lett. Ahogy közelebb mentem rájöttem az okára. Sam ugyanis nem egyedül érkezett. Vele jött a társa G. Callen ügynök, akit úgymond helyettesítettem. Ahogy beléptek, meglepődtem. Igazából azért mert én ismerem Callen ügynököt már régóta. Mindenki odament üdvözölni. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben a szituációban. Csak pislogtam és néztem, ahogy mindenki „őrjöng” hogy itt van Callen. Igazából azért is fura volt a szituáció, mert nekem ő nem volt közömbös. Ha lehet úgy fogalmaznék, nekünk múltunk van. Igen múltunk, ami elmúlt. Mindenki megölelgette őt és mondta neki: „De jó, hogy itt vagy!” „ azt hittem csak később kezdesz, de nagyon örülök neked” „ De jó látni téged!”
Miután fogadta az üdvözléseket megpillantott engem is. Láttam rajta, hogy nem igazán tudja mit is mondjon. Így én szólaltam meg:

- Szia Callen. Örülök, hogy felépültél.
- Szia Jess. Jó látni téged.
Igazából én mióta őt ismertem mindig is G-nek szólítottam. De most mégis Callen-ként köszöntöttem. Ez csupán azért volt, hogy jelezzem számára, hogy a köztünk lévő kapcsolat már nem a régi, megváltozott. A válaszából ítélve vette a célzást. Ennyi volt, nem  akartam a beszélgetésünket tartalmasabbá tenni. Viszont most tisztázni szerettem volna a helyzetem.
- Hetty, tudnánk váltani pár szót?
- Persze. Most azonnal?
- Jó lenne minél hamarabb.
- Akkor jöjjön velem.
Ahogy elindultam halottam, hogy Sam kérdezősködik Callentől:
- Te ismered őt?
- Igen.
- És honnan?
- Sam hosszú történet.
- Gyerünk G bökd ki!
- Régről ismerem, de ez most nem fontos.

Csak ennyit hallottam, de szerintem Callen nem mondott semmit ezzel kapcsolatosan.
- Nos Johnson ügynök, miről szeretne tudni? – s közbe mutatott a székre, hogy foglaljak helyet.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mivel Callen ügynök visszatért…
- Mivel ő visszatért szükség van-e még önre? Igaz ezt szeretné megtudni?
- Nos igen. Erre a kérdésre szeretnék választ kapni.
- Ms. Johnson, mivel ön már a csapatunk része, ezért ez nem is kérdés. Attól függetlenül, hogy Callen ügynök újra köztünk van, maga is itt marad velünk.
- Köszönöm Hetty. Most megyek is dolgozni.

Még mielőtt a munkához láttam volna, a már megkezdett kávémat akartam befejezni. Igazából örültem annak, hogy itt maradok, hisz az egy dolog, hogy olyan emberrel dolgozok együtt, aki nekem nem volt közömbös, de ez nem lehet akadály a munkámban. Sőt mit is mondjak ezt a közösséget már nagyon megszerettem, igazán a szívemhez nőttek. Álltam a kávéval a kezemben s észrevettem, ahogy Callen néz. Mintha akart volna valamit kérdezni. Nem tudtam miként reagáljak erre. Már a kávém végét szürcsöltem, amikor meghallottam egy füttyszót. Ez Eric volt. Így jelez nekünk ha új ügyünk van. Mindenki vette a jelzést és elindultunk, hogy elkezdhessük új munkánkat.


SZERK MEGJEGYZÉSE: Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a történet. Ha bárki talál benne valamilyen hibát kérem szóljon, hisz tudjuk a hibáinkból tanulunk. :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek titeket véleményezzétek.