1. fejezet

Los Angeles. Igen ez az a hely ahol most tartózkodok. Egyáltalán nem ismeretlen számomra, korábban már éltem itt. Igaz az már pár éve volt és a város képe is megváltozott de azért még nem veszek el itt. Már említettem, hogy itt vagyok, de ennek oka is van. Magamtól nem valószínű, hogy visszajöttem volna ide. Az ok azonban egy telefonhívás. Ez pedig Henrietta Lange, vagyis Hetty hívásának köszönhető.

Azóta a hívás óta már eltelt pár hét. Én most az NCIS Los Angeles-i kirendeltségén dolgozok, mint ügynök. A nevem pedig Jessica Johnson. Pár hete meglőttek egy ügynököt én pedig azért vagyok itt, hogy a csapatot segítsem munkámmal és pótoljam a lábadozó ügynököt.
A mai napom is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Beléptem a  munkahelyemre és üdvözöltem a többieket. Ma egy kicsit furcsák voltak. Nem tudom miért van ez, de szerintem idővel eldől. Ahogy haladtam az asztalom felé, összefutottam a főnökömmel:
- Jó reggelt Hetty.
- Magának is Ms. Johnson.

Elindultam, hogy egy kis kávéhoz jussak, ugyanis a kávé nekem a reggeli ébredést jelenti.
- Már megint a koffeinbombát issza Johnson ügynök? Nem kér inkább egy kis teát. Jó forró.
Tudni kell Hetty-ről, hogy igazi tea fanatikus. Rengeteg féle teát ivott már, és él hal a teakülönlegességekért.
- Köszönöm, ezt a lehetőséget kihagynám, maradok a szokásosnál. – s emeltem meg a poharamat a gőzölgő kávéval.

Még nem mindenki érkezett meg a munkába. Érdekes Sam még nem volt ma itt. Pedig ő többnyire időben érkezik, én szoktam utána megérkezni. Csodálkoztam is rajta, de hát vele is megeshet hogy késik. Ha pedig már így Sam-re terelődött a téma, elárulnám, hogy vele volt a legnehezebb „összebarátkozni” , hisz épp az ő társát helyettesítem. De mióta sikerült ezen túllendülni, igazán jóba lettünk. Sok mindent elárult magáról és én is megnyíltam neki, persze nem mindent árultam el magamról. Vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen mondok el és ezeket neki se mondtam el. Na de végre megérkezett ő is. Itt az idő odadörgölhetem az orra alá, hogy: „Késtél! A munkaidő már megkezdődött! Fizulevonás. „ Indultam elé, s közbe észrevettem, hogy a korábbi furcsaság amire felfigyeltem a munkatársaimnál, most fokozódott. Szinte már izgatottság lett. Ahogy közelebb mentem rájöttem az okára. Sam ugyanis nem egyedül érkezett. Vele jött a társa G. Callen ügynök, akit úgymond helyettesítettem. Ahogy beléptek, meglepődtem. Igazából azért mert én ismerem Callen ügynököt már régóta. Mindenki odament üdvözölni. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben a szituációban. Csak pislogtam és néztem, ahogy mindenki „őrjöng” hogy itt van Callen. Igazából azért is fura volt a szituáció, mert nekem ő nem volt közömbös. Ha lehet úgy fogalmaznék, nekünk múltunk van. Igen múltunk, ami elmúlt. Mindenki megölelgette őt és mondta neki: „De jó, hogy itt vagy!” „ azt hittem csak később kezdesz, de nagyon örülök neked” „ De jó látni téged!”
Miután fogadta az üdvözléseket megpillantott engem is. Láttam rajta, hogy nem igazán tudja mit is mondjon. Így én szólaltam meg:

- Szia Callen. Örülök, hogy felépültél.
- Szia Jess. Jó látni téged.
Igazából én mióta őt ismertem mindig is G-nek szólítottam. De most mégis Callen-ként köszöntöttem. Ez csupán azért volt, hogy jelezzem számára, hogy a köztünk lévő kapcsolat már nem a régi, megváltozott. A válaszából ítélve vette a célzást. Ennyi volt, nem  akartam a beszélgetésünket tartalmasabbá tenni. Viszont most tisztázni szerettem volna a helyzetem.
- Hetty, tudnánk váltani pár szót?
- Persze. Most azonnal?
- Jó lenne minél hamarabb.
- Akkor jöjjön velem.
Ahogy elindultam halottam, hogy Sam kérdezősködik Callentől:
- Te ismered őt?
- Igen.
- És honnan?
- Sam hosszú történet.
- Gyerünk G bökd ki!
- Régről ismerem, de ez most nem fontos.

Csak ennyit hallottam, de szerintem Callen nem mondott semmit ezzel kapcsolatosan.
- Nos Johnson ügynök, miről szeretne tudni? – s közbe mutatott a székre, hogy foglaljak helyet.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mivel Callen ügynök visszatért…
- Mivel ő visszatért szükség van-e még önre? Igaz ezt szeretné megtudni?
- Nos igen. Erre a kérdésre szeretnék választ kapni.
- Ms. Johnson, mivel ön már a csapatunk része, ezért ez nem is kérdés. Attól függetlenül, hogy Callen ügynök újra köztünk van, maga is itt marad velünk.
- Köszönöm Hetty. Most megyek is dolgozni.

Még mielőtt a munkához láttam volna, a már megkezdett kávémat akartam befejezni. Igazából örültem annak, hogy itt maradok, hisz az egy dolog, hogy olyan emberrel dolgozok együtt, aki nekem nem volt közömbös, de ez nem lehet akadály a munkámban. Sőt mit is mondjak ezt a közösséget már nagyon megszerettem, igazán a szívemhez nőttek. Álltam a kávéval a kezemben s észrevettem, ahogy Callen néz. Mintha akart volna valamit kérdezni. Nem tudtam miként reagáljak erre. Már a kávém végét szürcsöltem, amikor meghallottam egy füttyszót. Ez Eric volt. Így jelez nekünk ha új ügyünk van. Mindenki vette a jelzést és elindultunk, hogy elkezdhessük új munkánkat.


SZERK MEGJEGYZÉSE: Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a történet. Ha bárki talál benne valamilyen hibát kérem szóljon, hisz tudjuk a hibáinkból tanulunk. :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek titeket véleményezzétek.