Sziasztok!
Amint ígértem itt a folytatás. Elnézést még egyszer a hosszas várakoztatásért, remélem ezzel a résszel kiengesztellek benneteket!
Kíváncsian várom mit szóltok a fejezethez. :)
Kiettem a véleményeket is, így lehet két lehetőségre kattintani. Az egyik a tetszik, a másik a nem tetszik.
Kiettem a véleményeket is, így lehet két lehetőségre kattintani. Az egyik a tetszik, a másik a nem tetszik.
Jó szórakozást hozzá!
Mindannyian kíváncsian vártuk a tervét.
- Követnünk kellene. Sam Jess-el rátok bízom. Mi addig alaposabban utánanézünk Joe Scottnak. És megnézzük, Eric mit tudod meg az áldozatról.
- Rendben. – mondta Sam.
- Követnünk kellene. Sam Jess-el rátok bízom. Mi addig alaposabban utánanézünk Joe Scottnak. És megnézzük, Eric mit tudod meg az áldozatról.
- Rendben. – mondta Sam.
Ezzel mindannyian elindultunk a feladatunkra.
Nekem semmi bajom sincs Sammel, de most valahogy mégis szívesebben végeztem volna ezt a munkát mással. Ugyanis volt egy olyan érzésem, hogy a kíváncsiságát nem fogja tudni megfékezni és kérdezősködik majd. Nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy azokról a régi dolgokról beszéljek, de nem is beszélnék. Ezt nem mondom el senkinek, és már nem is akarok velük foglalkozni. Ahogy Callennek is mondtam, a múlt az elmúlt, nem kell vele foglalkozni.
Neki is láttunk feladatunk elvégésének. A lehető legnagyobb óvatossággal és minden tudásunkat bevetve voltunk Joe Scott nyomában.
Miután otthagyott minket egy kávézó felé igyekezett. Mikor megérkezett megállt, és be is ment oda. Mi leparkoltunk egy kicsit távolabb. Láttuk, hogy leült az egyik asztalhoz. Mintha csak várna valakit. Közben megkapta a kávéját és az óráját kezdte nézegetni.
- Valakit vár. – jegyeztem meg halkan.
- Csak az a kérdés kit. - mondta Sam.
Szótlanul ültünk ott néhány percig. Csak néztük a várakozó Joe Scottot.
- Kérdezhetek valamit? – kezdte mondandóját Sam.
Volt egy halvány sejtésem, hogy mit akar ebből kihozni.
- Hallgatlak.
- Honnan ismeritek egymást Callennel?
- Ez nem fontos. – mondtam határozottan. Kérdezd őt.
- Persze ő semmit sem mond. És te ezt pontosan tudod. Nem értelek titeket.
Nekem semmi bajom sincs Sammel, de most valahogy mégis szívesebben végeztem volna ezt a munkát mással. Ugyanis volt egy olyan érzésem, hogy a kíváncsiságát nem fogja tudni megfékezni és kérdezősködik majd. Nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy azokról a régi dolgokról beszéljek, de nem is beszélnék. Ezt nem mondom el senkinek, és már nem is akarok velük foglalkozni. Ahogy Callennek is mondtam, a múlt az elmúlt, nem kell vele foglalkozni.
Neki is láttunk feladatunk elvégésének. A lehető legnagyobb óvatossággal és minden tudásunkat bevetve voltunk Joe Scott nyomában.
Miután otthagyott minket egy kávézó felé igyekezett. Mikor megérkezett megállt, és be is ment oda. Mi leparkoltunk egy kicsit távolabb. Láttuk, hogy leült az egyik asztalhoz. Mintha csak várna valakit. Közben megkapta a kávéját és az óráját kezdte nézegetni.
- Valakit vár. – jegyeztem meg halkan.
- Csak az a kérdés kit. - mondta Sam.
Szótlanul ültünk ott néhány percig. Csak néztük a várakozó Joe Scottot.
- Kérdezhetek valamit? – kezdte mondandóját Sam.
Volt egy halvány sejtésem, hogy mit akar ebből kihozni.
- Hallgatlak.
- Honnan ismeritek egymást Callennel?
- Ez nem fontos. – mondtam határozottan. Kérdezd őt.
- Persze ő semmit sem mond. És te ezt pontosan tudod. Nem értelek titeket.
- Miért?
- Ő a társam és nem mond semmit, és benned is megbízok és eddig úgy gondoltam, hogy ez kölcsönös, de te se mondasz semmit.
- Figyelj Sam. – s néztem rá határozottan. – Erről nem akarok senkinek se beszélni. Én már egyszer lezártam. Kérdezd Callent. Én biztos nem beszélek róla.
- Rendben.
Láthatta rajtam, hogy úgysem fogok semmit sem mondani.
Közben Joe Scott egyre idegesebbnek tűnt.
- Nézd csak. – mondta Sam nekem
Egyre többször nézegetette a karóráját. Elővette a telefonját a zsebéből és úgy tűnt telefonálni fog. De mégsem tette. Lerakta az asztalra a készüléket.
- Elég idegesnek tűnik. – jegyeztem meg.
- Igen. Valami nem úgy történik, mint ahogy eltervezte.
Néhány perc után, megint felemelte a készüléket az asztalról. Megint eljátszotta ugyanazt a folyamatot, mint az előbb. Egyre idegesebbnek nézett ki. Majd megint a karóráját nézte. Végül harmadjára is elővette mobilját, most azonban telefonált is. Lehetett látni, hogy beszél. Rövidre fogta a mondandóját.
Majd rendelt még valamit, amit hamar ki is hoztak neki.
Egyszer csak megjelent egy sötétített ablakú terepjáró. Kiszállt belőle egy férfi.
- Nézd csak Sam, elég fura az az alak.
- Nekem is feltűnt.
Ez a férfi a kávézóba ment. Az asztalnál ülő Joe Scott felé vette az irányt, majd mikor odaért leült hozzá.
- Rá várt.
Nem láttam tisztán az illető arcát, Joe Scottot viszont tökéletesen. Elég ideges volt még mindig. Gesztusaiból azt lehetett leszűrni, hogy eléggé hevesen reagál valamire. A másik alak viszont nagyon nyugodt volt. Egyik pillanatban Joe Scott készült felállni az asztaltól, de a másik férfi mondhatott neki valamit, mert visszaült.
- Nekem valami nem tetszik. – mondta Sam.
- Nekem sem. Jó lenne tudni, ki az a férfi és miről beszélgetnek.
- Nem éppen úgy nézem, mintha egy informátor lenne.
- Nekem se annak tűnik éppenséggel.
Mi persze figyeltük őket továbbra is.
A helyzet azonban változatlan volt.
Egyik pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Johnson. – szólaltam meg.
- G. vagyok. Van valami?
- Éppenséggel van. Joe Scott egy kávézóba jött, ahol elég idegesen várt valakire. Nemrég érkezett meg az a valaki. Eléggé idegesnek tűnik Mr. Scott még mindig.
- Hogy néz ki a férfi:
- Magas, körülbelül 190 centi, eléggé izmosnak néz ki, olyan, mint aki valamilyen kiképzésben részesült. Világos barna, rövid haja van. Többet nem tudok. Sajnos az arcát nem nagyon látom, és mikor kiszállt a kocsiból akkor sem lehetett igazán, mert napszemüvegben volt. Ha tudunk valamit, értesítünk.
- Rendben.
Majd bontottuk is a vonalat.
Még mindig nem láttuk tökéletesen a férfi arcát. Azonban az egyik pillanatban elfordította a fejét és számunkra is ismertté vált személyazonossága. Nem valószínű, hogy Samnek ismerős lett volna a férfi, de nekem annál inkább az volt. Nem hittem a szememnek. Nem voltam biztos abban. amit láttam, de az előbbi arc engem is idegessé tett. Ez egy kicsit meglátszott rajtam.
- Talán ismered?
- Nem, vagyok benne biztos. Még egyszer látnom kell az arcát.
S kívánságom hamar teljesült. Most már biztos voltam abban, amit láttam. Semmi kétség. Ő az. De mit akar ő Joe Scotttól?
- Mi az Jess? – kérdezte erőteljesebben Sam.
- Csak nem hiszem el, amit látok. Azonnal szólnom kell Callennek.
Elővettem gyorsan a telefonom és azonnal tárcsáztam. A kapcsolást jelző hang megszólalt.
- Ki ő? – kérdezte közben Sam, de én nem válaszoltam neki. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél hamarabb elmondjam ezt Callenek és a telefoncsöngésre koncentráltam.
Egy csöngés semmi, majd a másodikra felvette.
- Tudom kire várt Joe Scott.
- Kire?
- Michael.
- Milyen Michael? – kérdezett vissza.
- Michael Wood.
- Az a … - félbeszakítottam.
- Igen ő az, teljesen biztos vagyok benne.
- Ő a társam és nem mond semmit, és benned is megbízok és eddig úgy gondoltam, hogy ez kölcsönös, de te se mondasz semmit.
- Figyelj Sam. – s néztem rá határozottan. – Erről nem akarok senkinek se beszélni. Én már egyszer lezártam. Kérdezd Callent. Én biztos nem beszélek róla.
- Rendben.
Láthatta rajtam, hogy úgysem fogok semmit sem mondani.
Közben Joe Scott egyre idegesebbnek tűnt.
- Nézd csak. – mondta Sam nekem
Egyre többször nézegetette a karóráját. Elővette a telefonját a zsebéből és úgy tűnt telefonálni fog. De mégsem tette. Lerakta az asztalra a készüléket.
- Elég idegesnek tűnik. – jegyeztem meg.
- Igen. Valami nem úgy történik, mint ahogy eltervezte.
Néhány perc után, megint felemelte a készüléket az asztalról. Megint eljátszotta ugyanazt a folyamatot, mint az előbb. Egyre idegesebbnek nézett ki. Majd megint a karóráját nézte. Végül harmadjára is elővette mobilját, most azonban telefonált is. Lehetett látni, hogy beszél. Rövidre fogta a mondandóját.
Majd rendelt még valamit, amit hamar ki is hoztak neki.
Egyszer csak megjelent egy sötétített ablakú terepjáró. Kiszállt belőle egy férfi.
- Nézd csak Sam, elég fura az az alak.
- Nekem is feltűnt.
Ez a férfi a kávézóba ment. Az asztalnál ülő Joe Scott felé vette az irányt, majd mikor odaért leült hozzá.
- Rá várt.
Nem láttam tisztán az illető arcát, Joe Scottot viszont tökéletesen. Elég ideges volt még mindig. Gesztusaiból azt lehetett leszűrni, hogy eléggé hevesen reagál valamire. A másik alak viszont nagyon nyugodt volt. Egyik pillanatban Joe Scott készült felállni az asztaltól, de a másik férfi mondhatott neki valamit, mert visszaült.
- Nekem valami nem tetszik. – mondta Sam.
- Nekem sem. Jó lenne tudni, ki az a férfi és miről beszélgetnek.
- Nem éppen úgy nézem, mintha egy informátor lenne.
- Nekem se annak tűnik éppenséggel.
Mi persze figyeltük őket továbbra is.
A helyzet azonban változatlan volt.
Egyik pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Johnson. – szólaltam meg.
- G. vagyok. Van valami?
- Éppenséggel van. Joe Scott egy kávézóba jött, ahol elég idegesen várt valakire. Nemrég érkezett meg az a valaki. Eléggé idegesnek tűnik Mr. Scott még mindig.
- Hogy néz ki a férfi:
- Magas, körülbelül 190 centi, eléggé izmosnak néz ki, olyan, mint aki valamilyen kiképzésben részesült. Világos barna, rövid haja van. Többet nem tudok. Sajnos az arcát nem nagyon látom, és mikor kiszállt a kocsiból akkor sem lehetett igazán, mert napszemüvegben volt. Ha tudunk valamit, értesítünk.
- Rendben.
Majd bontottuk is a vonalat.
Még mindig nem láttuk tökéletesen a férfi arcát. Azonban az egyik pillanatban elfordította a fejét és számunkra is ismertté vált személyazonossága. Nem valószínű, hogy Samnek ismerős lett volna a férfi, de nekem annál inkább az volt. Nem hittem a szememnek. Nem voltam biztos abban. amit láttam, de az előbbi arc engem is idegessé tett. Ez egy kicsit meglátszott rajtam.
- Talán ismered?
- Nem, vagyok benne biztos. Még egyszer látnom kell az arcát.
S kívánságom hamar teljesült. Most már biztos voltam abban, amit láttam. Semmi kétség. Ő az. De mit akar ő Joe Scotttól?
- Mi az Jess? – kérdezte erőteljesebben Sam.
- Csak nem hiszem el, amit látok. Azonnal szólnom kell Callennek.
Elővettem gyorsan a telefonom és azonnal tárcsáztam. A kapcsolást jelző hang megszólalt.
- Ki ő? – kérdezte közben Sam, de én nem válaszoltam neki. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél hamarabb elmondjam ezt Callenek és a telefoncsöngésre koncentráltam.
Egy csöngés semmi, majd a másodikra felvette.
- Tudom kire várt Joe Scott.
- Kire?
- Michael.
- Milyen Michael? – kérdezett vissza.
- Michael Wood.
- Az a … - félbeszakítottam.
- Igen ő az, teljesen biztos vagyok benne.
…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése