Sziasztok!

Már egyszer azt a döntést, hoztam, hogy szüneteltetem az oldalt, s később újra működtettem, most viszont azt hiszem eljött az idő, hogy kimondjam itt a vége!

Jelenleg nincs időm erre, noha ötlet lenne, de kedv, energia híján vagyok, s nem tudom mit szóltok magához ehhez a történethez, hisz nem kaptam visszajelzést. ( bár volt az elején pár komment, de azóta nem kaptam)

Így most az oldal bezár!

Ez annyit jelent, hogy friss nem érkezik, de ez a 4 fejezet fent marad és az oldal elérhető lesz, hogy ha valaki ide téved elolvashassa ha kedve van!

UI: Még megeshet, hogy a történet valamikor folytatódik, akit esetleg érdekel jelezze, akkor megeshet, hogy változtatok a döntésen.

4. fejezet

Sziasztok! 

Amint ígértem itt a folytatás. Elnézést még egyszer a hosszas várakoztatásért, remélem ezzel a résszel kiengesztellek benneteket!

Kíváncsian várom mit szóltok a fejezethez. :)
Kiettem a véleményeket is, így lehet két lehetőségre kattintani. Az egyik a tetszik, a másik a nem tetszik. 

Jó szórakozást hozzá!

Mindannyian kíváncsian vártuk a tervét.
- Követnünk kellene. Sam Jess-el rátok bízom. Mi addig alaposabban utánanézünk Joe Scottnak. És megnézzük, Eric mit tudod meg az áldozatról.
- Rendben. – mondta Sam.

Ezzel mindannyian elindultunk a feladatunkra.
Nekem semmi bajom sincs Sammel, de most valahogy mégis szívesebben végeztem volna ezt a munkát mással. Ugyanis volt egy olyan érzésem, hogy a kíváncsiságát nem fogja tudni megfékezni és kérdezősködik majd. Nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy azokról a régi dolgokról beszéljek, de nem is beszélnék. Ezt nem mondom el senkinek, és már nem is akarok velük foglalkozni. Ahogy Callennek is mondtam, a múlt az elmúlt, nem kell vele foglalkozni.
Neki is láttunk feladatunk elvégésének. A lehető legnagyobb óvatossággal és minden tudásunkat bevetve voltunk Joe Scott nyomában.
Miután otthagyott minket egy kávézó felé igyekezett. Mikor megérkezett megállt, és be is ment oda. Mi leparkoltunk egy kicsit távolabb. Láttuk, hogy leült az egyik asztalhoz. Mintha csak várna valakit. Közben megkapta a kávéját és az óráját kezdte nézegetni.
- Valakit vár. – jegyeztem meg halkan.
- Csak az a kérdés kit. - mondta Sam.
Szótlanul ültünk ott néhány percig. Csak néztük a várakozó Joe Scottot.
- Kérdezhetek valamit? – kezdte mondandóját Sam.
Volt egy halvány sejtésem, hogy mit akar ebből kihozni.
- Hallgatlak.
- Honnan ismeritek egymást Callennel?
- Ez nem fontos. – mondtam határozottan.  Kérdezd őt.
- Persze ő semmit sem mond. És te ezt pontosan tudod. Nem értelek titeket.

- Miért?
- Ő a társam és nem mond semmit, és benned is megbízok és eddig úgy gondoltam, hogy ez kölcsönös, de te se mondasz semmit.
- Figyelj Sam. – s néztem rá határozottan. – Erről nem akarok senkinek se beszélni. Én már egyszer lezártam. Kérdezd Callent. Én biztos nem beszélek róla.
- Rendben.
Láthatta rajtam, hogy úgysem fogok semmit sem mondani.
Közben Joe Scott egyre idegesebbnek tűnt.
- Nézd csak. – mondta Sam nekem
Egyre többször nézegetette a karóráját. Elővette a telefonját a zsebéből és úgy tűnt telefonálni fog. De mégsem tette. Lerakta az asztalra a készüléket.
- Elég idegesnek tűnik. – jegyeztem meg.
- Igen. Valami nem úgy történik, mint ahogy eltervezte.
Néhány perc után, megint felemelte a készüléket az asztalról. Megint eljátszotta ugyanazt a folyamatot, mint az előbb. Egyre idegesebbnek nézett ki. Majd megint a karóráját nézte. Végül harmadjára is elővette mobilját, most azonban telefonált is. Lehetett látni, hogy beszél. Rövidre fogta a mondandóját.
Majd rendelt még valamit, amit hamar ki is hoztak neki.
Egyszer csak megjelent egy sötétített ablakú terepjáró. Kiszállt belőle egy férfi.
- Nézd csak Sam, elég fura az az alak.
- Nekem is feltűnt.
Ez a férfi a kávézóba ment. Az asztalnál ülő Joe Scott felé vette az irányt, majd mikor odaért leült hozzá.
- Rá várt.
Nem láttam tisztán az illető arcát, Joe Scottot viszont tökéletesen. Elég ideges volt még mindig. Gesztusaiból azt lehetett leszűrni, hogy eléggé hevesen reagál valamire. A másik alak viszont nagyon nyugodt volt. Egyik pillanatban Joe Scott készült felállni az asztaltól, de a másik férfi mondhatott neki valamit, mert visszaült.
- Nekem valami nem tetszik. – mondta Sam.
- Nekem sem. Jó lenne tudni, ki az a férfi és miről beszélgetnek.
- Nem éppen úgy nézem, mintha egy informátor lenne.
- Nekem se annak tűnik éppenséggel.
Mi persze figyeltük őket továbbra is.
A helyzet azonban változatlan volt.
Egyik pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Johnson. – szólaltam meg.
- G. vagyok. Van valami?
- Éppenséggel van. Joe Scott egy kávézóba jött, ahol elég idegesen várt valakire. Nemrég érkezett meg az a valaki. Eléggé idegesnek tűnik Mr. Scott még mindig.
- Hogy néz ki a férfi:
- Magas, körülbelül 190 centi, eléggé izmosnak néz ki, olyan, mint aki valamilyen kiképzésben részesült. Világos barna, rövid haja van. Többet nem tudok. Sajnos az arcát nem nagyon látom, és mikor kiszállt a kocsiból akkor sem lehetett igazán, mert napszemüvegben volt. Ha tudunk valamit, értesítünk.
- Rendben.
Majd bontottuk is a vonalat.
Még mindig nem láttuk tökéletesen a férfi arcát. Azonban az egyik pillanatban elfordította a fejét és számunkra is ismertté vált személyazonossága. Nem valószínű, hogy Samnek ismerős lett volna a férfi, de nekem annál inkább az volt. Nem hittem a szememnek. Nem voltam biztos abban. amit láttam, de az előbbi arc engem is idegessé tett.  Ez egy kicsit meglátszott rajtam.
- Talán ismered?
- Nem, vagyok benne biztos. Még egyszer látnom kell az arcát.
S kívánságom hamar teljesült. Most már biztos voltam abban, amit láttam. Semmi kétség. Ő az. De mit akar ő Joe Scotttól?
- Mi az Jess? – kérdezte erőteljesebben Sam.
- Csak nem hiszem el, amit látok. Azonnal szólnom kell Callennek.
Elővettem gyorsan a telefonom és azonnal tárcsáztam. A kapcsolást jelző hang megszólalt.
- Ki ő? – kérdezte közben Sam, de én nem válaszoltam neki. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél hamarabb elmondjam ezt Callenek és a telefoncsöngésre koncentráltam.
Egy csöngés semmi, majd a másodikra felvette.
- Tudom kire várt Joe Scott.
- Kire?
- Michael.
- Milyen Michael? – kérdezett vissza.
- Michael Wood.
- Az a … - félbeszakítottam.
- Igen ő az, teljesen biztos vagyok benne.

…

Sziasztok!

Nagyon régen tettem fel friss részt. Igazából ennek több oka is van. Egyrészt nem csak ez az egy oldalam van, hanem van egy másik is, amivel bevallom jóval többet foglalkozok. Most azonban arra is kevés időm van.
De most ismételten nekileselkedek ennek a történetnek és folytatom majd. Örülök, hogy ez a történet is megtetszett pár embernek! Miattuk is folytatom.
Hamarosan érkezik a folytatás!
Remélem lesz még aki elolvassa!
Addig is legyetek jók és nemsokára jelentkezek!
Puszi
Zsömi

3. fejezet

Sziasztok!

Ezen az oldalon már rég nem hoztam frisset, de most pótolom a hiányosságom. Emellett készültem egy kis stílusfelfrissítéssel is. Remélem tetszeni fog nektek, mind az oldal új kinézete, mind pedig az új fejezet is. Emellett persze remélem minél többen olvassátok majd el, és kapok véleményt is. Jó szórakozást!

 A támadás során Sam kapott egy golyót. De szerencsére nem súlyos sérülést szenvedett, csupán a karját súrolta a golyó.
- Megvagy Sam? – kérdezte Callen miközben feltápászkodott a földről.
- Megvagyok, igaz a karom eltalálta egy golyó, de megvagyok. Te? – érdeklődött ő is a társa felől.
- Nekem nincs semmi bajom. – majd értetlenül elkezdett körbenézni Callen.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Sam.
- Nem tudom.
Felálltak mind a ketten és csak pusztítást láttak maguk körül. Nem volt elég, hogy megtámadták őket, a lakásban található berendezési tárgyakat is szétlőtték és a házat úgy hagyták ott, mintha egy földrengés pusztított volna.
- Biztos, olyan információk birtokában volt, ami sokat érhet.
- Egyet értek G. Vajon el is vittek valamit?
- Nem tudom. Még meg sem tudtunk nézni minden helyiséget, megeshet, hogy elvitek valamit, amiről még mi sem tudunk.
- Menjünk vissza. Egyetlen esélyünk Joe Scott.
Ezzel elindultak vissza. Mi már bent voltunk mikor ők megérkeztek. Elég csapzottak voltak és észrevettük, hogy Sam keze le van kötözve, de nem csak emígy-amúgy profin el lett ellátva a sérülése.
- Mi történt önökkel Callen ügynök? – érdeklődött azonnal Hetty.
 - Történt egy kis incidens. – válaszolt Sam.
- Na de mégis miféle incidens Hanna ügynök?
- Az áldozat házában voltunk, amikor fegyveresek rajtunk ütöttek és én kaptam egy golyót.
Már mi is közelebb értünk.
- De mindenki nyugodjon meg, jól vagyok! – szögezte le Sam.
- És elvittek valamit? – érdeklődtem.
- Még mi sem tudjuk. – válaszolt Callen.
- Szerintem utaztak valamire, ami fontos lehet, sőt szerintem elvittek valamit. – nyilvánította ezt ki Kensi.
- Egyet értek egyébként nem kockáztattak volna. – szóltam hozzá.
- Már csak azt kell megtudnunk, hogy mégis mit. – szólt Callen.
Megcsörrent a telefonja:
- Itt Callen.
- Joe Scott.
- Beszélnünk kell, minél hamarabb.
- Rendben, de csak biztonságos helyen.
- Akkor jöjjön a mólóhoz. Ott várom majd.
- Rendben, egy óra múlva ott leszek. – majd bontotta is a vonalat.
- Joe Scott volt. Egy óra múlva találkozunk a búvóhelyen. – adta nekünk is a tudtunkra Callen.
Megbeszéltük, hogy mind a négyen megyünk, mármint Kensi, Sam, Callen és én is. Több szem többet lát és másképp lát, esetleg olyan dologra is felfigyel, amire a másik nem alapon.
Mi is indultunk, hogy időben ott legyünk. Callen ahogy megígérte, várta Joe Scottot, majd mikor megérkezett, bekísérte a kihallgató szobába. Mi pedig megbeszéltük ki beszél vele.
- Sam, Kensivel menjetek, beszéljetek vele. – mondta Callen.
Ezek szerint mi pedig itt maradunk ketten. Kalkuláltam ki azonnal. Ők el is indultak, mi pedig a monitoron keresztül néztük az eseményeket.

Mindeközben Sam és Kensi azon fáradoztak, hogy minél több információt kiszedjenek Joe Scott-ból.
- Tudnunk kell mindent! – jelentette ki Sam egyszerűen. – Ma ugyanis megtámadtak minket, és bizonyára valami olyan miatt, ami Jonathan Holt birtokában volt.
- Én sem tudom. – válaszolt a férfi.
- Mi az, hogy nem tudja? Magának volt az informátora!
- Igen valóban az én informátorom volt, de már rég nem találkoztunk.
- Mégis mikor találkoztak utoljára?
- Három hete. Három héttel ezelőtt keresett fel és adott át információkat egy olyan üggyel kapcsolatosan, amelyről nem adhatok ki információt.
- Miért milyen ügy?
- Az ügy már lassan a lezárásnál tart. Csak annyit árulhatok el, hogy egy afgán szervezet fejét kapják el. A támadás ellene a napokban lesz.
- És nem kereste fel azóta Mr. Holt? – kérdezte Kensi egy fokkal nyugodtabb vérmérséklettel.
- De.
- Mikor? – kérdezett azonnal Sam.
- 2 napja hívott, hogy beszélnünk kell.
- És mit mondott mégis?
- Csak annyit mondott, hogy fontos dolog és mihamarabb találkozzunk. De mivel épp a másik ügy lezárásán fáradozunk így kértem tőle egy kis időt. Úgy lett volna, hogy ma találkozunk.
- És mondott még magának valamit?
- Annyit mondott, hogy úgy érzi veszélyben az élete.

 Mi pedig néztük az eseményeket, majd Callen más témára tért.
- Sam kérdezősködött. – jelentette ki.
- És miről? – kérdeztem vissza, de továbbra is a monitort figyeltem.
- Rólad.
- És mégis mit?
- Arra volt kíváncsi, hogy honnan ismerjük egymást. Tőled nem kérdezősködött?
- Nem. – adtam egyszerű választ. – És mit válaszoltál neki?
- Nem mondtam semmit. Azt mondtam, hogy nem árulom el.
- Jól tetted.
Egy kis csend következett és továbbra is a képernyőt figyeltem, majd ismételten megszólaltam.
- Tudod a múlt, az már elmúlt. Ami régebben történt, azzal most nem kell foglalkozzunk. Nem szeretném, ha ismételten előtérbe kerülnének a dolgok. Nagyon fájt, amit akkor tettél, de már elfogadtam. Egy nagy pofon volt nekem az az évekkel ezelőtti esemény, és nagy csalódás volt, nem gondoltam volna, hogy azt teszed.  És nem szeretnék ezzel többet foglalkozni. – az utolsó mondatnál ránéztem, s ezzel csak meg akartam erősíteni, amit utoljára mondtam.
- Értem. – nézett ő is rám, s én láttam rajta, hogy bántotta, amit mondtam, majd ő is a képernyőre szegezte tekintetét.
S én is így tettem végül. Majd figyeltük tovább a kihallgatást.

Miután Sam és Kensi végzett, odajöttek hozzánk.
- Valamit nem árult el. – mondtam.
- Biztos, hogy valamit eltitkolt előttünk. – mondta Sam is.
- Igen, mikor kérdezted, hogy mit mondott eléggé idegesnek tűnt.
- Akkor most mihez kezdjünk? – kérdeztem.
- Van egy tervem. – mondta határozottam Callen.

Közlemény

Üdvözlök minden ide látogatót!
Már régen nem került fel ide friss,sajnos elhanyagoltam... nincs mit szépíteni.
Azonban nem szeretném abbahagyni ezt a sztorit, ezért bizonytalan ideig szünetel. Örömmel láttam a múltkor, hogy lett egy rendszeres olvasó, és már csak miatta sem fogom abbahagyni. Igyekszek majd és biztosan állítom, hogy a következő részt januárban mindenképp elhozom. Sok a dolgom, a másik sztorira is kevesebb idő, jut, de igyekezni fogok. Amint tudok jelentkezek!
Köszönöm a türelmet!

2. fejezet

A füttyszóra mindannyian elindultunk fel az emeleten. Odaértünk Erichez és épp az igazgató volt bekapcsolva. Ő elmesélte az új ügyünk legfontosabb tudnivalóit. Mindig mikor beszélt hozzánk, szó szerint póker arccal beszélt nekünk. Sosem tudtunk leolvasni egyetlen érzelmet sem az arcáról. Emellett mindig is határozottan beszélt nekünk. Az új ügyünkről még nem sok mindent tudunk. Egy Irakban szolgáló katonát gyilkoltak meg aki fontos kapcsolatokat ápolt és bizalmas információk birtokában volt, amelyekkel nagy előrelépést tehetnénk, hogy a terroristacsoportokat megfékezzük. A férfit lelőtték, de előtte még hagyott egy üzenetet, amiben azt írja, hogy veszélyben az élete.
- Az információt szerintem át akarta adni, s emiatt történt ez. – fejtettem ki gondolatomat.
- Én is így gondolom. - szólalt meg Kensi
- Ne szaladjunk így előre! – szólalt meg Callen – Még nem tudhatunk semmit se biztosan. Van még valami információ? – szólt az igazgatóhoz.
- Más nincs. Az aktát küldöm Eric.
- Rendben.
Csak ennyi volt, majd jelezte a szokásos kézmozdulattal, hogy a beszélgetést megszakítja.
 Akkor nézzük az aktát Eric. – szólt Callen
Eric pedig azonnal megnyitotta. Felhozta a képernyőre az áldozat képét és elkezdte mondandóját.
- Az itt látható férfi Jonathan Holt. Irakban szolgált, s ugyanakkor feladata volt a beépülés és az információszerzés. Azt még nem tudjuk milyen információk birtokában volt és azt sem, hogy kikről kellett információt szereznie, de itt látható- s közbe mutatott - a saját kézírású levele, amit halála előtt írt, s azt írja benne, hogy figyelik őt és veszélyben az élete. Megpróbál elbújni és átadni az információkat. Itt van az is akit fel akart keresni.

- El kell menjünk a lakására. Hátha találunk valamit. – fejtettem ki ismételten ötletem.
- Mi a címe Eric? – szólalt meg Sam.
- Mindjárt mondom. És igen. Már át is küldtem az adatokat a GPS-be.
- Köszi Eric. – mondta Callen – Akkor mi Sammel elmegyünk a lakására, Jess és  Kensi menjetek és beszéljetek a férfival. Eric te és Dom pedig tudjatok meg mindent a halottunkról.
- Rendben. – hangzott a válasz.
Elindult mindenki, hogy elvégezze a feladatát. Mi Kensi autójával mentünk Sam és Callen pedig Sam autójával indultak a lakásra.
- Úgy érzem ez nem lesz egyszerű ügy.
- Szerintem se. – válaszolt Kensi
- Szerinted, nem vagyok itt fölösleges?
- Ezt most miért kérdezed?- érdeklődött Kensi
- Tudod most, hogy Callen visszatért, úgy érzem egyszer-kétszer mintha csak púp lennék itt. Nem is tudom. Tudod már beszéltem Hetty-vel is de ő azt mondta én már ide tartozok, de ezt érzem.
- Akkor most én is őszinte leszek veled. Én is így voltam ezzel. Tudod én voltam itt egyedül nő és olyan érzésem volt, hogy nem mernek rám bízni néha dolgokat mert én nő vagyok és így úgy éreztem mintha csak fölösleg lennék, hisz nem vettem részt mindig az akciókba. De aztán rájöttek, hogy nincs különbség köztünk és aztán lassan elmúlt ez az érzésem. De hidd el nem vagy púp itt.
- Köszi, ja és kérlek ez maradjon kettőnk között.

- Én is ezt akartam kérni, tudod én nem mondtam senkinek ezt el csak Nate-nek. Amúgy neki már mondtad?
- Még nem meséltem el neki ezeket az érzéseimet.
- Amúgy kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ha jól figyeltem meg akkor te már ismered Callent?
- Miből gondolod?
- Hát először is abból, amikor megérkezett olyan furcsa arcot vágtál és ő se különbet mikor meglátott, aztán  pedig nem is kellett egymásnak bemutatni titeket rögtön úgy köszöntél neki, mint aki ezer éve ismeri.
- Kensi! Micsoda megfigyelő vagy! – mosolyodtam el- És válaszolva a kérdésedre igen ismerem őt, sőt mit is mondjak szerintem régebb óta mint te. - mosolyodtam el ismételten- De nem szeretném ha megharagudnál, de inkább erről nem beszélnék. Csak annyit mondanék rég volt. Sőt kérlek ez is maradjon köztünk.

- Rendben.
- Köszönöm.

Meg is érkeztünk. Ez az illető, egy nagyon fontos ember a hírszerzésnél. A neve Joe Scott. Mi felkerestük, és ő nem volt hajlandó nekünk itt bármiféle információt is elárulni.
- Üdvözlöm. Én Johnson ügynök vagyok ő pedig Blye ügynök. Az NCIS-től vagyunk. Szeretnénk önnel beszélni.
- Ez nem valósulhat meg.
- Pedig mindenképpen beszélnünk kell! – váltott hangnemet Kensi. – Úgy látom nem érzékeli a hangsúlyt.
- Fontos dologról lenne szó.
- Ez nem lehetséges.
- Csak egy nevet mondanék: Jonathan Holt.
- Mi történt vele?
- Meggyilkolták. – válaszoltam.
- Szóval akkor beszélne velünk? -Tette fel Kensi a kérdést.
- Igen, de nem itt és nem most. Megkeresem önöket, ne féljenek lesznek információim a kilétükről. Majd jelentkezek, de még ma.- s ezután elment.
- Remek! Nem tudunk semmit!
- Egyet értek, de nem tudunk semmit se tenni ellene, s ezt te is tudod! Felhívom Callent, elmondom neki mi történt.
- Jó.

Mindeközben Callen és Sam Jonathan Holt lakására indultak. Sam nem bírta ki anélkül, hogy megtudakoljon egy-két dolgot.
- Nos G. azt hiszem tartozol valamivel.
- Mire gondolsz Sam?
- Áruld el honnan ismered Jess-t?
- Jaj, már megint ezzel jössz? Miért fontos ezt tudnod?
- Jaj G. tudod csak érdekel a dolog, egyébként is rád férne ha lenne már valakid!
- Tudod, mi a szabályom?
- Igen. De biztos, hogy ő …
- Mi biztos Sam? Kérlek hagyd már! Erről úgysem fogok beszélni. Egyébként is te mindent elmondasz nekem?
- Jó G. majd elmondod ha elakarod! – mondta egy kicsit durcásan Sam.- Itt vagyunk.
- Akkor induljunk is.
- Te ingatlanügynök leszel és nekem fogod a házat megmutatni. – s közbe elindultak a házhoz.
- Rendben legyen így.
- Most meg mi a bajod Sam?
- G. mi társak vagyunk nem?
- De.
- Úgy gondolom megbízhatsz bennem, miért nem beszélsz róla?
- Ezt ne forszírozzuk.
-Jó. – már ott álltak a bejárati ajtó előtt. - Akkor háromra bemegyünk.
- 1…2…3! – s behatoltak, majd elővették a fekete kesztyűket, s megkezdték a ház átvizsgálását. Egy átlagos lakás volt, nem volt semmi extra dolog a berendezésében sem. Sam azonban talált valamit.
- G. itt van egy monogram és egy telefonszám, mai bejegyzéssel a határidőnaplóban.
- Milyen monogram?
- Csak annyi van, hogy J.S.
- Vajon ki lehet?

Erre megcsörrent Callen telefonja. Épp most hívtam őt.
- Itt Callen.
- Jess vagyok. Megtaláltuk a hírszerzéstől azt akit informált az áldozatunk, Joe Scottnak hívják, de nem volt hajlandó most beszélni velünk, még a mai nap folyamán felkeres minket.
- Rendben.
Majd letette a telefont.

- Na mi van?

- Megvan akit informált Jonathan Holt. De nem beszélt, még ma majd felkeres minket.
- Én nem találtam ezen kívül semmit.
- Mit mondtál milyen monogram volt? J. S. ?
- Igen.
- Szerintem a hírszerzésnél akit informált, ugyanis történetesen Joe Scott az illető neve.
Míg ezeket a dolgokat megbeszélték, észre sem vették, hogy idegen alakok mászkálnak arra és egyenesen oda készülnek ahol ők tartózkodnak. Az illetők behatoltak és lövöldözés tört ki.
a támadók sikert értek el, a támadás eredménye ugyanis megsebesülés lett.

1. fejezet

Los Angeles. Igen ez az a hely ahol most tartózkodok. Egyáltalán nem ismeretlen számomra, korábban már éltem itt. Igaz az már pár éve volt és a város képe is megváltozott de azért még nem veszek el itt. Már említettem, hogy itt vagyok, de ennek oka is van. Magamtól nem valószínű, hogy visszajöttem volna ide. Az ok azonban egy telefonhívás. Ez pedig Henrietta Lange, vagyis Hetty hívásának köszönhető.

Azóta a hívás óta már eltelt pár hét. Én most az NCIS Los Angeles-i kirendeltségén dolgozok, mint ügynök. A nevem pedig Jessica Johnson. Pár hete meglőttek egy ügynököt én pedig azért vagyok itt, hogy a csapatot segítsem munkámmal és pótoljam a lábadozó ügynököt.
A mai napom is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Beléptem a  munkahelyemre és üdvözöltem a többieket. Ma egy kicsit furcsák voltak. Nem tudom miért van ez, de szerintem idővel eldől. Ahogy haladtam az asztalom felé, összefutottam a főnökömmel:
- Jó reggelt Hetty.
- Magának is Ms. Johnson.

Elindultam, hogy egy kis kávéhoz jussak, ugyanis a kávé nekem a reggeli ébredést jelenti.
- Már megint a koffeinbombát issza Johnson ügynök? Nem kér inkább egy kis teát. Jó forró.
Tudni kell Hetty-ről, hogy igazi tea fanatikus. Rengeteg féle teát ivott már, és él hal a teakülönlegességekért.
- Köszönöm, ezt a lehetőséget kihagynám, maradok a szokásosnál. – s emeltem meg a poharamat a gőzölgő kávéval.

Még nem mindenki érkezett meg a munkába. Érdekes Sam még nem volt ma itt. Pedig ő többnyire időben érkezik, én szoktam utána megérkezni. Csodálkoztam is rajta, de hát vele is megeshet hogy késik. Ha pedig már így Sam-re terelődött a téma, elárulnám, hogy vele volt a legnehezebb „összebarátkozni” , hisz épp az ő társát helyettesítem. De mióta sikerült ezen túllendülni, igazán jóba lettünk. Sok mindent elárult magáról és én is megnyíltam neki, persze nem mindent árultam el magamról. Vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen mondok el és ezeket neki se mondtam el. Na de végre megérkezett ő is. Itt az idő odadörgölhetem az orra alá, hogy: „Késtél! A munkaidő már megkezdődött! Fizulevonás. „ Indultam elé, s közbe észrevettem, hogy a korábbi furcsaság amire felfigyeltem a munkatársaimnál, most fokozódott. Szinte már izgatottság lett. Ahogy közelebb mentem rájöttem az okára. Sam ugyanis nem egyedül érkezett. Vele jött a társa G. Callen ügynök, akit úgymond helyettesítettem. Ahogy beléptek, meglepődtem. Igazából azért mert én ismerem Callen ügynököt már régóta. Mindenki odament üdvözölni. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben a szituációban. Csak pislogtam és néztem, ahogy mindenki „őrjöng” hogy itt van Callen. Igazából azért is fura volt a szituáció, mert nekem ő nem volt közömbös. Ha lehet úgy fogalmaznék, nekünk múltunk van. Igen múltunk, ami elmúlt. Mindenki megölelgette őt és mondta neki: „De jó, hogy itt vagy!” „ azt hittem csak később kezdesz, de nagyon örülök neked” „ De jó látni téged!”
Miután fogadta az üdvözléseket megpillantott engem is. Láttam rajta, hogy nem igazán tudja mit is mondjon. Így én szólaltam meg:

- Szia Callen. Örülök, hogy felépültél.
- Szia Jess. Jó látni téged.
Igazából én mióta őt ismertem mindig is G-nek szólítottam. De most mégis Callen-ként köszöntöttem. Ez csupán azért volt, hogy jelezzem számára, hogy a köztünk lévő kapcsolat már nem a régi, megváltozott. A válaszából ítélve vette a célzást. Ennyi volt, nem  akartam a beszélgetésünket tartalmasabbá tenni. Viszont most tisztázni szerettem volna a helyzetem.
- Hetty, tudnánk váltani pár szót?
- Persze. Most azonnal?
- Jó lenne minél hamarabb.
- Akkor jöjjön velem.
Ahogy elindultam halottam, hogy Sam kérdezősködik Callentől:
- Te ismered őt?
- Igen.
- És honnan?
- Sam hosszú történet.
- Gyerünk G bökd ki!
- Régről ismerem, de ez most nem fontos.

Csak ennyit hallottam, de szerintem Callen nem mondott semmit ezzel kapcsolatosan.
- Nos Johnson ügynök, miről szeretne tudni? – s közbe mutatott a székre, hogy foglaljak helyet.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mivel Callen ügynök visszatért…
- Mivel ő visszatért szükség van-e még önre? Igaz ezt szeretné megtudni?
- Nos igen. Erre a kérdésre szeretnék választ kapni.
- Ms. Johnson, mivel ön már a csapatunk része, ezért ez nem is kérdés. Attól függetlenül, hogy Callen ügynök újra köztünk van, maga is itt marad velünk.
- Köszönöm Hetty. Most megyek is dolgozni.

Még mielőtt a munkához láttam volna, a már megkezdett kávémat akartam befejezni. Igazából örültem annak, hogy itt maradok, hisz az egy dolog, hogy olyan emberrel dolgozok együtt, aki nekem nem volt közömbös, de ez nem lehet akadály a munkámban. Sőt mit is mondjak ezt a közösséget már nagyon megszerettem, igazán a szívemhez nőttek. Álltam a kávéval a kezemben s észrevettem, ahogy Callen néz. Mintha akart volna valamit kérdezni. Nem tudtam miként reagáljak erre. Már a kávém végét szürcsöltem, amikor meghallottam egy füttyszót. Ez Eric volt. Így jelez nekünk ha új ügyünk van. Mindenki vette a jelzést és elindultunk, hogy elkezdhessük új munkánkat.


SZERK MEGJEGYZÉSE: Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését a történet. Ha bárki talál benne valamilyen hibát kérem szóljon, hisz tudjuk a hibáinkból tanulunk. :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek titeket véleményezzétek.